Full dájning

 

Magendang Hapod! – Dél utánra köszönés fülöpül… – nem cikizni, mert van tudásom tagalo-ból, ÉÉÉÉÉÉÉrteeeeem???

 

Szóval sziasztok!

Csecse ez az éttermes élet. Fexik, mint a Lamborghini  Diablo a kanyarban… Erre a hétre már a címben is megfogalmazott full dining jutott osztályrészemül. Ez annyit tesz, hogy reggeli, ebéd, vacsora az étteremben. Hááááát… más világ mint  a büfé, az tutti. Olyan komoly reggeliket tolnak, villás többfogásos, hogy csak na!

Nem részletezem, nem akarok állandóan a munkáról beszélni.

Múlt héten teatime beosztásom volt, ami annyit tesz, hogy fél4től fél5ig teát, sütit, mini szenyókat, megasatöbbit szolgáltuk fel az embereknek.

Az egyik néni – from UK!!! – azt mondta, hogy ha Angliában elmész egy JOBB!!!! helyre, ott kaphatsz hasonló szervízt, mint amit én nyújtottam!  - ez többet ért 50$ jattnál is, láttam a szemében a hálát

már csak 3 utunk van itt a karibon, és irány jurópe. Közel leszek, rettegjetek emberek, mert megyek…

A pincérem még mindig egy bratajoló – béna tök! – de már keresem az újat. Most beraktak egy tradicionális étterembe, itt meghatározott időre van ültetés, és 20 embert kell kiszolgálnunk 1cerre. A konyhában kevesebb a hely, és minden máshol van, mint az előzőben, mégis túléltük az első estét. Persze az indiaim teljesen be volt csavarodva, de én nem izgatom magam, nincs miért. Ő többet bakizik mint én, nem is érdekel, ha letolják.

Viszont reggelinél meg ebédnél egy fiatal ukrán pincérem van, aki tök jó arc, megmutat, elmagyaráz mindent, meg jó pincér is…

Az előző ut végén volt 1 asztalunk 4 emberrel, akik visszajártak, tőlük kaptam 160 dodót, ami a “régi  fizum ” fele.

Ha ez így megy tovább új laptopom lesz

Nemsokára – kevesebb mint egy hét múlva – nevezetes alkalom lesz Magyarországon. De erről had írjak egy következő bekezdésben…

 

Addig is puszi a hölgyeknek, Üdv az uraknak, legyetek rosszak, lassan (pár hónap) jövök: GL(obalizáció)